A 37-es útról - de a 3-as út felől is - elérhetjük a Szerencshez közeli települést, amelynek vasútállomása a Szerencs - Hidasnémeti vonalon fekszik.
Tállya, mint általában a hegyaljai települések már az őskorban lakott hely volt, a település keletkezését a 11. századra datálják. A település határában található várromok, feltehetően a 13. században második felében épített várra utalnak, amely a 16. század közepéig jelentős szerepet játszott a környék életében. A végleges elbontását Rákóczi György felesége Lórántffy Zsuzsanna rendelte el, hogy anyagából a faluban gazdasági épületeket építsenek.
A 16. században egyes feljegyzések Tállyát már városként említik. 1631-ben II. Ferdinánd Tállyának vásártartási szabadalmat adott és felmentette a polgárait mindenféle adófizetés alól.
1600-as évek közepén a települést magas kőfal vette körül, mély sánccal. A 17.-18. században a település hosszú időre a Rákóczi család birtokába került. Rákóczi Ferenc biztosította a telket az 1755-ben átadott református templom építéséhez. A 18. században Tállya a vármegye legnépesebb városa.
Mint általában a hegyaljai települések, Tállya is jó természeti és földrajzi környezetben elhelyezkedő szőlőterületeinek köszönheti fejlődését. Ebben az időben a Hegyalján Tállya határában volt a legtöbb szőlő. 1896-ban a település elveszítette városi jogait. 1928-ban nyílt meg a település határában a piroxén-, andezitbánya. A második világháborút követően a település lakosságszáma fokozatosan csökkent. Tállyát nem érintették a fontos gazdasági és kereskedelmi útvonalak, csökkent a bor felvevő piaca és az akkori városfejlesztési politika nem kedvezett a kisebb települések fejlődésének. Ma a nagyközség a bor, különösen a tokaji bor felértékelődésnek köszönheti újbóli fejlődését. Ezt még fokozta, hogy 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidék - amelynek Tállya is része - a Világörökség része lett.
A Mailloth kastély 1720 körül épült barokk stílusban, de a 19. század során többször átalakították. Nyugati oldalán 19. századi kétpilléres portikusz található, vasgerendás sík lefedéssel. A déli szárnyföldszintje fiókos donga és cseh süvegboltozatos. A 17-18. századi berendezési tárgyaiból csak néhány maradt meg. A felújított épület jelenleg a Közép-Európai Művésztelep állandó kiállításának, a Lavotta János emlékszobának és a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete úrhímzéses munkái bemutatásának ad helyet, illetve közkedvelt konferenciahelyszín.
Tállya központjában található az egykori Rákóczi kúria. A település hosszú ideig a Rákóczi család birtoka volt. Ebből az időből való a 17. században épült kora barokk stílusú kúria, mely a Rákóczi-birtokok elkobzása után a báró Mailloth családé lett. Ebben az épületben kezdte el Károly Gáspár a Szent Biblia fordítását. Az épületet felújítása befejezéséhez közeledik.
A Rákóczi-pince egy a hegyaljai településeket összekötő pincerendszer része. A pincerendszer behálózza az egész falut, és források szerint közvetlen (földalatti) összeköttetésben áll nem csak a regéci és boldogkőváraljai várral, hanem a sárospataki Rákóczi várral is.
A település egy mélyebben fekvő részén található a copf stílusú, vélhetően a 18. században épített Balogh-kúria. A kúria sokáig napközi otthonként működött, ma magántulajdonban van felújítás alatt áll.
1755-ben lett készen a kőfallal körülhatárolt, barokk stílusban épült homlokzati toronnyal ellátott református templom. A templom építéséhez még 1710-ben II. Rákóczi Ferenc adott telket. A torony építése 1975-ben kezdődött, de csak ideiglenes tetővel látták el, amely 1810-ben leégett. 1827-ben fejezték be. A 19. századból származik copf stílusú berendezése, a faragott padok és a szószék.
|
