A 2004 óta újból városi címmel bíró Abaújszántó Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Zempléni-hegység nyugati előterében, a Hernád-völgyében fekszik. A Miskolctól 60 km-re található város megközelítése a 3-as számú főútról a halmaji elágazónál letérve, illetve Szerencset Gönccel összekötő útról lehetséges. Vasúton a Szerencs Hidasnémeti vonalon érhetjük el.

A település első írásos említése 1275-ből származik, már akkor is neves szőlőtermőhelyként említik a dokumentumok. A 14. században Károly Róbert olasz telepeseket hív a térségbe és a településre is, melynek következtében a szőlőtermelés fellendül.

Ezután századokon keresztül a Hernád-völgyi nemzetközi kereskedelmi útvonal egyik állomása. Abaújszántó a 15. században már mezővárosi rangot nyert. Egykori jelentőségét mutatja, hogy Kassa és Gönc után a térség harmadik legnépesebb városa volt akkoriban. Tokaj-Hegyalja borvidék mezővárosai közé tartozott. Szőlő-, bortermeléséről és céhes iparáról volt híres, az itt termelt bort Krakkóba szállították.

Az 1902-ben elvesztett városi címét végül 2004-ben szerzi vissza. A településen található épületek is utalnak egykori jelentőségére, jómódjára, városi polgársága jelenlétére.

A báji Patay család 17. században szerezte meg az akkor még önálló, de ma már Abaújszántóhoz tartozó településrészen, Cekeházán található birtokokat. A Patay Sámuel, a környék akkori leggazdagabb nagybirtokosa itt építette fel kastélyát 1820 környékén. Patay Sámuel a Rákóczi szabadságharc leverését követően, mint consiliarus nagy vagyonra tett szert. Nagy birtokai voltak Abaúj, Zemplén, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, és Máramaros vármegyékben.

A klasszicista stílusban épült, szimmetrikus elrendezésű kastélyépület nagyobbrészt földszintes, középső tömbje egyemeletes. Az épülettömb nyeregtetőjét kétoldalt timpanonok zárják le. A középső tömb homlokzata előtt nagyméretű terasz ugrik ki, melynek két oldalára lépcső vezet. Az északnyugati homlokzat középrizalitjának timpanonjában még ma is látható a címerpajzs.

A II. világháborút követően a kastélyban kollégium működött. Ezt követően a helyi TSZ irodáinak adott otthon. A rendszerváltás után a kastély magánkézbe került, de új tulajdonosa alatt sem állt meg a kastély lepusztulásának évtizedek óta tartó folyamata.

A helyi önkormányzat 2003-ban visszavásárolta a kastély épületét. A helyreállítást követően, az önkormányzat terveiben a kastély és környezetének többfunkciós hasznosítása szerepel. A megújult kastélyban egy tájmúzeum, konferenciaterem, vendéglátó helyiségek kaphatnak otthont, míg a kastélyt körülvevő egykori majorsági épületekben vendégszállásokat alakítanának ki. Az épület helyreállítása a tetőzet és födémek felújításával megkezdődött.

Rákóczi- (Ulánus vagy Kapitány-) házban a hagyomány szerint a 19. század elején osztrák katonákat szállásoltak el és kapitányuk is itt lakott. A lakóház 1830 körül klasszicista stílusban lett újjáépítve. Az épületben ma helytörténeti gyűjtemény látható.

A 14-15. századi gótikus stílusban épült római katolikus temploma mai formáját a 18. század végén nyerte el. Berendezéséből két mellékoltára, szószéke és keresztelőszéke barokk stílusú.

Barokk stílusú református temploma 1852-ben, míg copf stílusú evangélikus temploma a 18. század végén épült. Görög katolikus templomának copf ikonosztáza klasszicista faragványokkal díszített

Említést érdemel még a Rákóczi út 73. szám alatt látható egykori nemesi lakóház, mely népies barokk stílusban épült.